2020. december 1.

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Kisgyermek korunkban is mindig várakoztunk, vágyakoztunk. Vártuk a születésnapunkat, az ajándékokat. Télen vártuk a hóesést, a szánkózásokat, a Mikulást.
Most is vágyakozunk, mindig vágyakozunk. Leginkább mire? A szeretetre, ami nekünk szól, amit viszonozhatunk, ami biztonságot ad. Nincs csodálatosabb birtoklás, mint szeretni és szeretve lenni. Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A szeretet biztonságát.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Adventben karácsonyra készülünk. Azt akarjuk, hogy az a kisded, aki kétezer éve megszületett, szülessen újjá a szívünkben, az életünkben. Amint ez a gyermek megváltoztatta sokak életét annak idején, azt akarjuk, hogy az azóta is élő Jézus változtassa meg a mi életünket is. Hozza el a békét, a biztonságot, a szeretetet. Szívből kívánjuk ezt mindenkinek!
Ennek jegyében iskolánk ablakaiban december 1. és 24. között minden nap egy új gyertya fog felgyulladni. Szívünk melegét küldjük ezzel mindenkinek! Bízunk benne, a látvány sokaknak örömöt szerez, hozzájárul a várakozás varázsához.